De szép a vén borókafenyő ezen a gyerekkori dombon. Ahová ma újra felballagtál… Míg zúg fölötted, halottaidra gondolsz, latolgatod, mikor kerülsz te sorra.
Kezdetben elég, ha szereted a kerted. Később, hogy a kert és Te is együtt fejlődjetek, értened is kell, mi miért és hogyan történik benne. Kételkedj, próbálkozz, tanulj – meglátod, a szereteted tudásoddal együtt nőni fog kerted és benne minden élőlény iránt.
Ferschl Barbara