A kökörcsinek, mint a szellemek lilán és jégfehéren lépkednek át az őszi réten.
Publius Naso Ovidius: Daphne
Így csak alig szólt esdve, merev lett máris a teste, zsenge leánykeblét tüstént friss kéreg övezte. Fürtjei lombokká, fordult két karja faággá; s lába, imént oly gyors, végződik lomha gyökérben; arcát lomb fedi már, egyedül szép fénye a régi.
Berda József: Gévagomba
Óh, legkésőbb bemutatkozó angyal az őszi erdőn; immár te is megjelentél, mint legidősebb testvér koratavasztól változó testvéreid táborából! A telet, a mosolygó öregséget hirdeti jöttöd, s lám, mégis oly kecses-kedves vagy, mint a formáit mutogató érett asszony, ki érzi: ő is a szépség élő gyermeke még!
Márk Gergely: Magyar rózsák könyve
A virágok királynőjéről, a méltán népszerű rózsáról bővíthetjük ismereteinket Márk Gergely művéből, a Magyar rózsák könyvéből. Kétszeresen is magyarnak nevezhetők a könyvben ismertetett virágok, egyrészt mert nemesítőjük, a szerző több, mint 50 éves munkájának eredményei, másrészt nevükben sem tagadják le származásukat. Neves magyar történelmi személyiségeknek, magyar tudósoknak, magyar szenteknek és a szerző barátainak neveit viselik Márk Gergely rózsái, amelyek kiválóan […]
Szemlér Ferenc: Ciprusok
A ciprusokat nézd! Ezt a két fekete magányos fát az elhagyott egykori török temetőben! Nemcsak a holtak, akik ide ültették őket, de az élők sincsenek már sehol. Elsöpörte mindeniküket a történelem.
