Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt.
Vladimir Holan: Borókafenyő
De szép a vén borókafenyő ezen a gyerekkori dombon. Ahová ma újra felballagtál… Míg zúg fölötted, halottaidra gondolsz, latolgatod, mikor kerülsz te sorra.
Simon István: Hagymafűzérek
Kiülök ide a küszöbre, a talpfára. Emlékszem, régen itt viháncoltunk körülötte, s kértük, hogy egy kicsit meséljen.
Weöres Sándor: Erdőt járunk
Erdőt járunk, árkot lépünk bükkfa-lábunk, venyige-térdünk, szél se tudja, merre térünk, jegenye-sudaras utakon élünk.
Ingrid Sjöstrand: Ha fülünket a földre szorítjuk
Ha fülünket a földre szorítjuk egy nyári napon, hallani a motozó gyökereket, amint helyüket keresik, ágbogaikkal átfonva egymást a talaj nagy úthálózatában.
Radnóti Miklós: Április
Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad.
Takáts Gyula: A kökörcsinek
A kökörcsinek, mint a szellemek lilán és jégfehéren lépkednek át az őszi réten.
Publius Naso Ovidius: Daphne
Így csak alig szólt esdve, merev lett máris a teste, zsenge leánykeblét tüstént friss kéreg övezte. Fürtjei lombokká, fordult két karja faággá; s lába, imént oly gyors, végződik lomha gyökérben; arcát lomb fedi már, egyedül szép fénye a régi.
Berda József: Gévagomba
Óh, legkésőbb bemutatkozó angyal az őszi erdőn; immár te is megjelentél, mint legidősebb testvér koratavasztól változó testvéreid táborából! A telet, a mosolygó öregséget hirdeti jöttöd, s lám, mégis oly kecses-kedves vagy, mint a formáit mutogató érett asszony, ki érzi: ő is a szépség élő gyermeke még!
