
Hogyan (ne) vásárolj gyümölcsfa csemetét 3.
Lassan itt a szabadgyökerű csemeték szezonja és végre nem csak álmodozhatunk az új gyümölcsfáról, hanem elzarándokolva egy faiskolába – vagy rákattintva egy webshopban a kosárra – megvehetjük az áhított fajtát kertünkbe.
Mit tegyünk, illetve mit ne, hogy sikeres legyen a választás? Minisorozatomban a leggyakoribb buktatókat veszem sorba.
A porzófajtákat is körültekintően válasszuk meg!
Gyümölcsfajaink egy része kevés fajtát kivéve öntermékeny (naspolya, őszibarack, kajszi, meggy, szamóca, málna, szeder, piros ribiszke, riszméte, köszméte, fekete bodza).
Más részük nagyobbrészt öntermékeny, de a termésbiztonságot növeli a porzófajta jelenléte (dió).
A fajok harmadik csoportja gyakorlatilag önmeddő (alma, körte, japán körte, birs, japán szilva, mandula, mogyoró, szelídgesztenye) ahhoz, hogy termést kapjunk, mindenképpen porzófajtát kell telepítenünk.
A negyedik csoportba azok a fajok tartoznak, melyeknek változatos a termékenyülési tulajdonságuk, önmeddő, részben önmeddő és öntermékeny fajták egyaránt tartoznak ide (szilva, cseresznye, fekete ribiszke).
Ha már tudjuk, hogy a vágyott faj (bizonyos esetekben fajta) melyik csoportba tartozik nézzünk utána ha szükséges, hogy milyen porzófajta lenne a legmegfelelőbb. Előfordulhat, hogy a kertünkben vagy a szomszédban már van is ilyen fajta.
A porzófajta kiválasztásánál ne feledjük, hogy ennek ugyanúgy meg kell felelnie a kertünk és a magunk által támasztott követelményeknek, mint a fő fajtánknak. Ha gyenge növekedésű, kis koronaméretű fát választottunk kicsi kertünkbe, a porzó se legyen erős növekedésű, robusztus. Ha a vegyszermentes vagy biotermesztésre alkalmas a fő fajtánk, porzónak se válasszunk betegségekre érzékeny, gyakori növényvédelmi kezelést igénylőt.
A minden szempontból átgondolt listánkkal induljunk a faiskolába és ne elégedjünk meg egy ’jó lesz ez is’ pótlékkal. Ne tévesszük szem elől, hogy mi fogjuk nevelni, gondozni a fácskát évtizedekig és nem a forgalmazó gondja lesz a továbbiakban.