A kert legalján A patak partján Áll még a somfa Ízlett a somja
Derzsi Sándor: Fűzfa
Lesajnál engem a szegény is Gőgösen borzol renyhe szél is Lehajlok mélyen megalázva Fejem az eget éri mégis. Az ég vizében elsodródtam Partra vetődtem, megfogództam Nézem az ár hullámzó sodrát S arcom látom a futó habokban. Ezért, ha fűzfának neveztek Akkor a költő fűzfa szerzet S találnak nála könnyen sípot Koldusai a végtelennek.