Bede Anna: Virág

– Virág – mondta a kisfiam,
s mosolygó szemmel pár szál füvet
hozott nekem.
De én szigorúan szóltam
– Nem virág, hanem fű.

Aztán olvasgatni kezdtem.
Versek viruló kertjében
álmodozva lépegettem:
volt ott márványeres mályva,
fuldokló képzelet kapkodása,
parázs szekfűk, nehézillatúak
szerelem helyett mámornak,
jégfényű liliomok, tőrlevelűek,
csengésük krilytálypohár-halál,
szilánkjai szétgurulnak,
megsebeznek,
megmérgeznek…
S akit ezer szilánk sebzett
azon nem segít, csak egy nagy folyó:
hűvös folyóban habbá lenni,
csillogni, csengve énekelni,
s csillogva és énekelve
beléveszni a tengerbe…

– Fű… – szólt újra a kisfiam
s játszani ment.
De én szégyenkezve szóltam:
– Nem fű, hanem virág.